Már több mint egy hónapja ért véget a II. Győri Bencés Bál. Aki ott volt, tudja, milyen jól sikerült az idén is. Arendezvényről készített gazdag képanyag és a videoklippek megjelenítésére itt nem vállalkozhatunk: mindez a Bál facebook-oldalán tekinthető meg (fb.com/gyoriBencesBal). Nekem mint öregdiáknak azonban kiváló alkalom ez a cikk a visszatekintésre. Felidézve azt az időt, amikor a régi bálok utolsó eseményének voltunk tanúi. Érthető a lelkesedésem, s hogy azért is kedves ez az esemény, mert annak idején, amikor 1979-ben mi voltunk harmadévesek (mostani 11-esek), akkor a mi feladatunk lett volna megrendezni a soron következő bált…

Győrben a Bencés Bál rangos eseménynek számított. Meghívóval lehetett belépni külsős vendégnek, s az iskola diákjainak mindegyike 1 db meghívót kapott, amivel meghívhatta, akit szeretett volna. A dress code szigorúan fehér ing és öltöny volt, s a hölgyeknek alkalomhoz illő ruha. Nagy szám volt, ha valaki kapott egy meghívót erre az eseményre. Mai fejjel talán nehéz is elképzelni, hogy mi ebben a nagy szám, de akkor még semmiféle más alternatív szórakozási mód nem állt rendelkezésre. Tudom, mesének tűnik az Y-generációnak, hogy nincs minden hétvégén valamilyen zenés vagy prózaibb buli, de akkoriban ez volt a kőkemény realitás, pláne a (kollégista) bencés diákok számára.

Győrött a hetvenes évek végén szó sem esett arról, hogy van ebben a városban egy bencés gimnázium. Ha a Kisalföld néha kénytelen volt megemlíteni az iskolát, akkor szemérmesen «Czuczor Gergely Gimnázium»-nak titulálta.(Sajnos ismét megjelent ez a megfogalmazás.) Osztályunk 80%-a nem győri, 50%-a nem is a megyéből verbuválódott össze, hanem széles e hazából.

A Bencés Bál alkalmával a gimnázium kitörve ebből a kényszerű anonimitásból, igazi városi esemény helyszíne lett. Tömegek tolongtak a gimnázium bejárata előtt, hátha van egy szabad meghívó. Hajlítópróbát kellett kiállnia a tornaterem ablakrácsainak, ahol szintén megpróbáltak bejutni.

Bent a díszteremben pedig olyan zenekarok léptek fel mint az Omega, a Continental, a Sprint és a mi időnkben a Hungária. A Bált nem a mostani formájában kell elképzelni. Hangsúlyosan táncmulatság-jellegű volt, szerényebb vendéglátással. Meghívottak és meghívóik alkotta párok ropták a táncot élő zenére a díszterem parkettjén.

A történeti visszatekintés után egy kicsit az idei bálról. Az a megfogalmazás, hogy jól sikerült, meg hogy jól éreztük magunkat, valójában annak, aki nem vett részt rajta, nem sokat mond. Így inkább arra gondoltam, hogy tényszerűen megpróbálom elmondani, mit látott és tapasztalt egy bálozó az idén.

A II. Győri Bencés Bál védnöke Horváth Dori Tamás perjel atya volt, a köszöntőbeszédet Völner Pál államtitkár úr, volt bencés diák, egy mostani győri diák édesapja mondta. A műsort Mohácsi Szilvia, a Magyar Televízió Aranymetszés című műsorának szerkesztővezetője és Hajdú Rozália színésznő (Pintér Béla és Társulata) vezette. Konstantin igazgató atya is örömmel köszöntötte a vendégeket, azimmár 320 főt (!), és megköszönte több győri öregdiák anyagi és természetbeni támogatását a Bál megszervezéséhez és a gimnáziumoktató-nevelő munkájának elősegítéséhez. Érezhető volt, hogy a Díszterem, az első emeleti folyosóés az osztálytermek „fullon” voltak. Az atyák asztalánál foglalt helyet friss Junior Prima-díjas diáktársunk, Dr. Szász A. Marcell is (Gy/1998). Ismét hallhattuk a reneszánsz idők zenéjével a Collegium Musicum Jaurinense diák-ének- és zenekart.

A II. Győri Bencés Bál alapvetően abban különbözött az elmúlt évitől, hogy külsős vállalkozást (Új Zöldfa Étterem) bíztak meg a szervezők az ételszolgáltatás lebonyolításával, szemben a tavalyival, ahol a helyi konyha munkatársai és önkéntes diákok dolgoztak hősiesen a rendezvényen. Nekem a legjobban az éjféli véres és májas hurka, valamint a házi lángolt kolbász ízlett. Az első vacsoráról pedig a lecsós mártásban megsült oldalast és a tarját, meg a marhapörköltet emelném ki.

Ha mindent egybevetek, úgy érzem, az idei ilyen szempontból jobban sikerült, mint a korábbi, egyrészt a melegkonyha minősége, választéka, másrészt a lebonyolítás profizmusa miatt. Jövőre mindezek mellett könnyebb ételeket is javaslok. Ugyanakkor talán a köszöntőitalt – a különleges ízvilágú Martini Rosso-t – máshol szolgáltam volna fel, nem rögtön a ruhatározós bejáratnál és pláne nem asztalról elvéve. Remélem, hogy jövőre diákok-öregdiákok, sőt öregdiák-hölgyek szolgálják majd fel, tálcáról kínálva. Az italügyben nagyszerű ötletnek tartottam, hogy a Bencés Bolt Kft. (a Szent Mór Perjelség ajándékboltja) által forgalmazott pannonhalmi apátsági borok kerültek az asztalra. Az különösen jó volt, hogy mozgó árusítás is folyt. Ezt mindenképpen meg kéne tartani a jövőben is!

A tihanyi apátsági söröket készítő tapolcai illetőségű Stari Sörgyár italai szenzációsak voltak. Előzetesen nem várt módon legjobban a meggyes sör (nem valamilyen csökkentett alkoholtartalmú és színezékes lé!) fogyott: főleg a hölgyek, közel száz litert fogyasztottak el. (A korlátlan sörfogyasztás is benne volt a jegyárban!) De volt a Pilsner Urquellre hasonlító világos sör meg búzasör is meg barna sör is. Túl bőséges is volt a választék, ezért fogyhatott borokból és pálinkából idén jóval kevesebb. A kávét és a pálinkát a gimnázium szomszédságában található, a diákok által is látogatott Café Frei munkatársai mérték. Az üzlet vezetője, Ferenc Károly, és a Szigetköz Lelke Pálinkaház vezetője, Rácz Ferenc is bemutatkozott.

Sok mindenről írhatnék, mert hisz a bálban mindenki megtalálhatta az őt érdeklő témát. Kiváló alkalom volt a tánc és a szórakozás mellett beszélgetésekre is. Ennek az egyik legjobb helyszíne a földszinten kialakított nem-dohányzásmentes-terem, a RETRO DOHÁNYZÓ volt. A falakra kiragasztott archív iskolai és kollégiumi fényképek (pl. Kiss Domonkos atya gyűjteményéből) szolgálták az emlékek felidézését, valamint a diákok előszedtek az iskola raktáraiból régi bútorokat, tanulóasztalokat, székeket, kihelyezték ezeket „közszemlére”, egy képernyőn pedig egy kis Dallas és Szomszédok ment a kilencvenes évekből. A Díszteremben végig nagy volt a „hangzavar”, ami természetes is, de ennek kialakulását eredményezte a gondosan elkészített ülésrend is. A szervezők évfolyamok, osztályok, korosztályok tagjait azonos asztalhoz ültették, így sok váratlan találkozás történt.

Szerencsések vagyunk, hogy ez a kezdeményezés megújult formában és tartalommal az idén már második alkalommal eleveníti fel ezt a régi győri hagyományt. S ahogy a facebook-oldal fejléce is hirdeti, találkozzunk jövőre, 2015. február 7-én, a harmadikon!

Molnár Jenő (Gy/80)